Hellllllo!!!!!! Írok egy novellát... Kicsit le vok maradva ezekkel, de ott a story is:D Szal... bocs ha lassú lexek:) Pusza

Esett a hó, én pedig a parkban sétálgattam. Arra a fiúra gondoltam akivel már egy hónapja, együtt vagyok. Az a fiú, egy elzűlött gyerek volt, akit nekem, sikerült megjavítanom. Kitartó és türelmes voltam, vele. Igen, őt Tom Kaulitznak hívják. A Tokio Hotelben gitározik. A gondolat menetem egy, fiú szakította meg aki nem más volt, mint Tom.
-Szija.-Tom nyakába ugorva
-Sziaa.-Tom megcsókolva engem
Egy 10 percig így álltunk a hóesésbe, és csak öleltük egymást. Tudtuk mit gondol a másik, ezért nem is szólaltunk meg. Mikro kezdtem fázni, jeleztem Tomnak hogy induljunk. Ő csak bólintott, és hazafelé indultunk. Mikor egymásra néztünk, a szemünk csillogott. Látszott rajtunk, hogy szeretjük egymást, és még sokáig együtt akarunk lenni. Akik velünk szembe jöttek, ők is csak mosolyogtak. Már az utcákban voltunk, mikor 2 fiú nekünk ugrott. Tom elém áltt és megpróbált védeni. Kapott néhány sebet, de mi gyorsan fogtuk magunkat és elfutottunk. A kulcsot remegve kerestem, és mikor kinyitottam, Tom bejött rajta, majd gondosan bezártam. Remegve ültem le a kanapéra majd a kezemen Tom kezért éreztem, és elrántottam onnan.
-Most meg mi van?.-Tom a szemét felhúzva
-Csak, félek.-Én és beszaladtam a szobába
Az ajtót, bezártam és nem engedtem be senkit. Nagy nehezen elaludtam. Reggel Tom csörömplésére ébredetem fel.
-Szia.-Én rekedtes hangon
-Hello.-Tom hidegen
-Mi a baj?.-Én
-Semmi.-Tom és csinálta tovább a reggelit
-Ne haragudj.-Én és elszaldtam a szobámba
Felöltöztem, és szaladtam, ki. Nem tudtam hova megyek, csak tőlünk messzire. Mikor már eléggé kifáradtam, betévedtem egy kávézóba, onnan pedig mentem ki a parkba. Gondolkodtam az elmúlt percekben órákban, töltött eseményeken. Nagyon felzaklatott, minden, ezért a sírás előtört belőlem. Már este 21 óra volt, és Tom is aggódott. Talán ha azt mondja nem haragszik, nem megyek el.  Este 23 órakor hazavánszorogtam, és bementem a szobába. Tom mellé feküdtem, és elaludtam. Másnap reggel már hajnali 5-kor felvoltam, és kimentem. Szakadt a hó, de nem, érdekelt. Csak mentem miközben a hó egyre jobban esett. Rossz érzésem támadt, ezért szaporábban szedtem a lépteimet. Mikor hátranéztem megláttam egy alakot, ezért inkább már futottam. Ahogy a lábam bírtam szaladtam, de az az alak gyorsabb volt. Elkapott és kivitt a parkba, ahol még senki nem volt. Egy kihalt terülten volt, a park és oda húztak ki.
-Mit akartok?.-Én sírva
-Pénzt, és esteleg...-A fiú és fogdosni kezdett
-Hagyjátok békén a lányt.-Tom kilépve egy fa mögül
-Kicsim.-Szaladtam volna hozzá, de nem bírtam, mert lefogtak
-Na most legyen nagy a szád.-Pasi
-Eresszétek el.-Tom akadékoskodva
-Tom, menj el.-Én sírva
-Tessék?.-Tom
-Menj el.-Én és ordítottam
-Ne ordíts ribanc.-Pasi és pofon vágott
-Vigyétek.-A főnök és elkezdtek vinni egy fekete kocsihoz
Tom dermedten nézett. Indult volna de a lábai, nem engedték. A kocsiból egy puffanás hallatszott, és kidobtak a kocsiból. Tom erőtt vett magán és szaladt ahogy tudott. Mire odaért már ailg volt bennem élet.
-Ne..-Tom és könnyezni kezdett
Igen. Könnyezni. A nagy Tom Kaulitz, akit sosem láttunk sírni, most könnyezik, és a könnyei is szaporábban folynak már. Összeszedtem magam, és ennyit mondtam
-Sze..re....t....lek.-És kiszállt belőlem az élet
Tom felordított, mire a kutyák is ugatni kezdtek. Egy nő hívni kezdte a mentőt, de már késő volt. Megérkezett a kocsi, letakartak fekete lepedővel, és elvittek. Tom megrökönyödve nézte végig a halálom, és a temetésem. Első sorban állt, és sírt. Én már fentről néztem őt, és megérintettem a vállát. Ő megérezte és a vállához tette a kezét. Olyan volt, mintha egymás kezét fogtuk volna mint a halálom előtti napon. Talált magának egy rendes lányt, aki rám hasonlított, de nagyon. Én tudtam ki, az. A testvérem volt. Amikor a hóesésben játszottak, Tom soha nem vitte el a parkhoz. Mindig a ház közelében voltak. Sokáig, éltek kerek 65 évig. Tom a halála előtt, ennyit mondott:
Remélem találkozunk odafent Bea.





Hát rem teccet:) Ez hosszú lett szentem:) Na komit.. Pucc