Novelláim

Sziasztok.. Ha van időtök megkuks?? http://tomundbea.blogspot.com
http://zsubeath.blog.hu
Köszikeeee!!:)

Hello!!!! Van egy új blog, amit én és Karol írunk.. Olvassátok el és lécce írjatok komit:D THX:D pusz http://karabeatokiohotel.blogspot.com  Meg van egy sajátom. http://tomundbea.blogspot.com Semmi köze nem lex a TH-hoz.. Nem fog érdekelni akinek nem teccik, most ez jön ki a fejemből... Bocsi:S

Ajánlom ezt a számot: L.L. Junior: Nem búcsúztál el



Egy pénteki napon, kezdődött minden. Én és a barátom Tomi, sétáltunk a hűvös utcákon. Beétrtünk egy discoba, és nagyon jól éreztük magunkat... Este nála aludtam, és reggel elindultam haza. Nagyon boldog voltam hogy ott maradhatdtam vele. Lassan lépdeltem hazafelé, és közben azon gondolkodtam hogy mikor leszünk 1 évesek Tomival. Hazaértem és anya fogadott karba tett kézzel
-Hol voltál kisasszony?.-Kérdezte dühösen
-Tegnap discoba voltam Tomival, és aztán nála aludtam.
-És én megengedtem?.-Any kiabálva
-Nem érdekel, szeretem Tomit.-Már én is üvöltve
-Annyira aggódtam érted, és most menj a szobádba, nem találkozol Tomival 2 hétig.
-Utállak.-Vágtam a fejéhez és felszaladtam
-Majd én megkeresm ezt a Tomit.-Kiabált utána
-Neeeeee.-Én
-Dehogynem.-Anyu üvöltve és elment
Beszállt a kocsijába, és 120-al elhajtott.. Az eső esett, de ő hajthatatlan volt.. Csak ment, egyre jobban nyomta a gázt.. Már 160-nál járt mikor megcsúszott a gumi a vizes úton és felborult a kocsival.. Én a szobámban sírtam anyu miatt, és Tomi miatt is... Egyszercsak megszólalt a telefon.. Remegő lábakkal mentem a telefonhoz, és egy ismeretlen hang megszólalt...
-Maga Zoé lány? Bea?.-Valaki
-Igen, én vagyok.-Mondtam remegő hangon
-Jöjjön, kérem (találj ki vmi utcát) a sarkára.. A kanyarban felborult a kocsival... És sajnálom de nem élte túl..
Nem tudtam megszólalni, csak a sípoló telefont hallgattam, hívta volna Tomit, de nem volt bennem erő.. Először fel sem fogtam hogy mi történt.. Azonnal kocsiba, ültem, és elindultam oda ahova az a valaki mondta.. Mikor odaértem, láttam akocsit, és anyát a mentőben.. Szaladtam oda hozzá, és hideg kezét szorítottam... -Ne.. Ne kérlek ne.. Nem utállak. Nem is utáltalak.. Kérlek ne hagyj itt.-Sírtam anyunak.. Ő már nem válaszolt, hanem feküdt meredten a mentő kocsiban...  Nem akartam elhinni, hogy vége.. Amikor veszekedtünk, mikor kimondtam hogy utállak a szívembe egy erős fájdalom hasított.. Annyira szúrt azt hittem meghalok.. A temetésen csak zokogtam és meredten bámultam a fehér sírkövet.. Amin már csak koszorú volt.. Vége lett a temetésnek, s én ott maradtam .. A fehér sírkőre borultam és sírtam...Hisz nem tehettem mást.. Magamtól mindig azt kérdeztem magamtól
-Miért? Még kicsi vagyok? Anyuu.. Ne hagyj el.-Én
Sajnos választ nem kaptam... Elaludtam a sírkövén, és reggel azt hittem megfagyok... Elindultam hazafelé, és senki nem fogadott, se vidáman se dühösen.. A csendes ház, és csak én vagyok itt... Miért anyu?? Én nem is utállak, csak vicceltem... Kérlek gyere vissza.. Kérlek........




Na hogy teccett??? Nekem naon teccik.. Naon.. Sírtam is:D Pusza 

Hellllllo!!!!!! Írok egy novellát... Kicsit le vok maradva ezekkel, de ott a story is:D Szal... bocs ha lassú lexek:) Pusza

Esett a hó, én pedig a parkban sétálgattam. Arra a fiúra gondoltam akivel már egy hónapja, együtt vagyok. Az a fiú, egy elzűlött gyerek volt, akit nekem, sikerült megjavítanom. Kitartó és türelmes voltam, vele. Igen, őt Tom Kaulitznak hívják. A Tokio Hotelben gitározik. A gondolat menetem egy, fiú szakította meg aki nem más volt, mint Tom.
-Szija.-Tom nyakába ugorva
-Sziaa.-Tom megcsókolva engem
Egy 10 percig így álltunk a hóesésbe, és csak öleltük egymást. Tudtuk mit gondol a másik, ezért nem is szólaltunk meg. Mikro kezdtem fázni, jeleztem Tomnak hogy induljunk. Ő csak bólintott, és hazafelé indultunk. Mikor egymásra néztünk, a szemünk csillogott. Látszott rajtunk, hogy szeretjük egymást, és még sokáig együtt akarunk lenni. Akik velünk szembe jöttek, ők is csak mosolyogtak. Már az utcákban voltunk, mikor 2 fiú nekünk ugrott. Tom elém áltt és megpróbált védeni. Kapott néhány sebet, de mi gyorsan fogtuk magunkat és elfutottunk. A kulcsot remegve kerestem, és mikor kinyitottam, Tom bejött rajta, majd gondosan bezártam. Remegve ültem le a kanapéra majd a kezemen Tom kezért éreztem, és elrántottam onnan.
-Most meg mi van?.-Tom a szemét felhúzva
-Csak, félek.-Én és beszaladtam a szobába
Az ajtót, bezártam és nem engedtem be senkit. Nagy nehezen elaludtam. Reggel Tom csörömplésére ébredetem fel.
-Szia.-Én rekedtes hangon
-Hello.-Tom hidegen
-Mi a baj?.-Én
-Semmi.-Tom és csinálta tovább a reggelit
-Ne haragudj.-Én és elszaldtam a szobámba
Felöltöztem, és szaladtam, ki. Nem tudtam hova megyek, csak tőlünk messzire. Mikor már eléggé kifáradtam, betévedtem egy kávézóba, onnan pedig mentem ki a parkba. Gondolkodtam az elmúlt percekben órákban, töltött eseményeken. Nagyon felzaklatott, minden, ezért a sírás előtört belőlem. Már este 21 óra volt, és Tom is aggódott. Talán ha azt mondja nem haragszik, nem megyek el.  Este 23 órakor hazavánszorogtam, és bementem a szobába. Tom mellé feküdtem, és elaludtam. Másnap reggel már hajnali 5-kor felvoltam, és kimentem. Szakadt a hó, de nem, érdekelt. Csak mentem miközben a hó egyre jobban esett. Rossz érzésem támadt, ezért szaporábban szedtem a lépteimet. Mikor hátranéztem megláttam egy alakot, ezért inkább már futottam. Ahogy a lábam bírtam szaladtam, de az az alak gyorsabb volt. Elkapott és kivitt a parkba, ahol még senki nem volt. Egy kihalt terülten volt, a park és oda húztak ki.
-Mit akartok?.-Én sírva
-Pénzt, és esteleg...-A fiú és fogdosni kezdett
-Hagyjátok békén a lányt.-Tom kilépve egy fa mögül
-Kicsim.-Szaladtam volna hozzá, de nem bírtam, mert lefogtak
-Na most legyen nagy a szád.-Pasi
-Eresszétek el.-Tom akadékoskodva
-Tom, menj el.-Én sírva
-Tessék?.-Tom
-Menj el.-Én és ordítottam
-Ne ordíts ribanc.-Pasi és pofon vágott
-Vigyétek.-A főnök és elkezdtek vinni egy fekete kocsihoz
Tom dermedten nézett. Indult volna de a lábai, nem engedték. A kocsiból egy puffanás hallatszott, és kidobtak a kocsiból. Tom erőtt vett magán és szaladt ahogy tudott. Mire odaért már ailg volt bennem élet.
-Ne..-Tom és könnyezni kezdett
Igen. Könnyezni. A nagy Tom Kaulitz, akit sosem láttunk sírni, most könnyezik, és a könnyei is szaporábban folynak már. Összeszedtem magam, és ennyit mondtam
-Sze..re....t....lek.-És kiszállt belőlem az élet
Tom felordított, mire a kutyák is ugatni kezdtek. Egy nő hívni kezdte a mentőt, de már késő volt. Megérkezett a kocsi, letakartak fekete lepedővel, és elvittek. Tom megrökönyödve nézte végig a halálom, és a temetésem. Első sorban állt, és sírt. Én már fentről néztem őt, és megérintettem a vállát. Ő megérezte és a vállához tette a kezét. Olyan volt, mintha egymás kezét fogtuk volna mint a halálom előtti napon. Talált magának egy rendes lányt, aki rám hasonlított, de nagyon. Én tudtam ki, az. A testvérem volt. Amikor a hóesésben játszottak, Tom soha nem vitte el a parkhoz. Mindig a ház közelében voltak. Sokáig, éltek kerek 65 évig. Tom a halála előtt, ennyit mondott:
Remélem találkozunk odafent Bea.





Hát rem teccet:) Ez hosszú lett szentem:) Na komit.. Pucc

Hello!! Tudom, tudom régen írtam. itt az ideje bepótolni. Na nem pofázok többet:D inkább írom:D Pucc

Minden egy szép, nyári napsütéses, reggelen kezdődött. Magyarországra jön a Tokio Hotel, én már be vagyok zsongva. A jegyek megvannak, a sminkem kész, kocsi előállt, mehetünk is. Beszálltam a kocsiba, végig TH zenét hallgattam. Elgondolkodtam milyen lesz, őket élőbe látni, Bill tényleg olyan magas-e, Tom tényleg csajozik-e? Ezeken járt az eszem, mikor a kocsi lassított, és megállt. Én kiszálltam belőle és a csarnok felé vettem az irányt. Tolakodtam, befelé ahogy bírtam, de egy biztonsági őr, "kivett" onnan, és a hátsó bejárathoz vezetett. Mikor odaértem azt hittem összesek. A Tokio Hotel tagjai, jobban mondva Bill és Tom odajöttek hozzám, és elkezdtek velem beszélni. Tom próbált volna közeledni, de én csak távolodtam. Mikor vége lett a koncinak, néhány lány, odajött hozzám, hogy mit is beszéltem a fiúkkal. Én elmeséltem nekik mindent, amit úgy ahogy el is hittek, és megértettek. A koncertről jöttek ki a fiúk, mikor Tom a kezembe nyomott egy kis papírfecnit. A kocsi jött értem, beültem, és a papírt nézegettem, mert nem hittem el hogy Tom Kaulitz adta nekem. Megnéztem és egy randit akart. Annyira boldog lettem, hogy a kocsiba majdnem elkezdtem sikítani. Még a kocsi sem állt meg, de én már ugrottam ki belőle. Szaladt be a házba, hívtam ezt a számot. Felvette Tom és csak szuszogtam. Végre megszólaltam.
-Szi...szia.-Én
-Hello.-Tom
-Akkor a randi? Mikor és Hol?.-Én remegő hangon
-Ma este 20-ra gyere az étterembe.-Tom és letette
-Oké. Szia.-Én a sípoló telefonba
Olyan boldog voltam, hogy azt hittem meghalok. Elkészültem, el is indultam. De mikor az étteremhez értem, azt hittem sírva fakadok. Tom egy másik csajjal volt és gúnyosan rám mosolygott. Összerogytam, és az étterem ajtaja előtt sírtam. Imádom Tomot. Teljes szívemből imádom, ő elhív egy "randira" és egy másik lánnyal van. A szívem összeszorult, és csak sírtam. A szép, gyönyörű reggelből, egy borús, este lett. Főleg hogy a szerelmem egy másik lánnyal van. Kijöttek az étteremből, Tom rámnézett és ezt mondta:
-Mit képzeltél te??? Csóró, azt képzelted összeállok veled?.-Tom és otthagyott összesve
A szívem még jobban szúrni, fájni kezdett. Először még randira hív, most megaláz. Nem érdekelt semmi, senki. Szaladtam amerre a lábam vitt. A fejemet balra fordítottam, ahol megláttam egy óriási hidat. Felmásztam a tetjébe, és elkezdtem énekelni a Rette Michet. Mikor már elénekeltem, ordítottam egyet hogy Imádlak Tom és bele ugrottam a vízbe. Mikor a híd tetjére néztem megláttam egy alakot. Mintha Tom lett volna de nem érdekelt. Zuhantam, egyre közeledtem a víz felé. Belestem és levegőt se vettem. Mikor kivittek a partra, az ott álló rendőrök még láttam valakit. Az a valaki Tom volt. Nem bírtam megmozdulni, de a kezemet éreztem hogy fogja. Elegem lett belőle, eszembe jutott az étterem előtt miket mondott. Felordítottam, és minden erőmet összeszedve, kitéptem a kezem Tom kezéből, és ennyit mondtam.
-Gyű..gyűlöllek.-Aztán vége lett mindennek
Tom csak meredt szemmel bámult maga elé, és leesett neki, mi is történt.
A könnyeit nem bírta tartani, ezért minden érzelmet, idegességet kiadott. Csak sírt, engem pedig beledobtak a koporsóval együtt a vízbe. Tom is ott volt a temetésen, és mindig az az egy szó visszahangzott a fejében, hogy gyűlöllek. Nem bírta tovább. Felállt ő is a hídra és beleugrott a vízbe. Tom és Én már halottak voltunk. A vízben, együtt csendesen, haltunk meg. A gyűlöllek szó többé nem "kergette" Tomot. Megbocsátottam neki, és örökké együtt maradtunk.

 

 

Na ez ilyen lett. Szar:S:S Na pucc:)

Na csinizek egy novellát, de ezt úgy akarom hogy a billentyűzet elázzon:D:D XD!! Na cupp:) Komit. Mindenképett halgass lassú számot a TH-tól.





3 szó. Melinda & Bill. Ők egy igazi álompár, de csak akkor ha valahol meg kell jelenniük.  Az utcán kézen fogva sétálnak de belül megölnék egymást. Ez volt azon a végzetes napon is. Épp egy vacsorára voltak hivatalosak, de már azon összevesztek hogy ki, mit vegyen fel. Melinda és Bill mondta a magáét, és már-már ott tartottak hogy Bill megpofozza Melindát. Végre a kocsi megérkezett, beszálltak és indultak. Mikor odaértek, kézen fogva bementek, leültek az asztalhoz és vártak. Bill ahogy ránézett Melindára, a szemével ölt. Melinda sem volt jobb, de ekkor kifakadt.
-Elegem van belőled Bill Kaulitz, mindig játszod a jófiút, belül pedig meg tudnál ölni, ahogy én is téged. Minek csináljuk ezt? Miért nem megyünk külön? Én jobba, te balra. Fejezzük be, szakítsunk.-Melinda de a végére már elsírta magát.
-Felőlem.-Bill és meghúzta a vállát
Melinda odamnet Bill elé, a szmébe nézett és pofonvágta. Fájt a fiúnak de még sem adhatta neki vissza, mert ő mégis csak lány. Az egész étterem őket nézte. Melinda fogta a cuccát, és elment. Hazaért, megfürdött, de álom nem jött a szemére. Fogta magát, felöltözött, és gondolta elmegy sétálni. Míg ő sétált Bill, az ügyfeleknek játszotta az agyát. De ekkor az étterembe, betört valaki. A férfinél volt fegyver is, de azt mondta csak akkor használja, ha valaki, "hősködik". Bill érezte hogy bajban van, de nem tett semmit. Kezdte megunni és felállt. A pasi ekkor meghúzta a ravaszt és Billre lőtt. A fiú hasába landolt a golyó, és felordított. Melinda érezte, hallotta, hogy valami baj van. Elindult az étterem felé, ahol már egy lerombolt éttermet látott. Beszaladt, de az egyik ember elkapta a karját, és azt mondta neki.
-A barátja megfog halni.-Ember és elszaladt
A lány szaladt a barátjához, de Bill már alig lélegzett. Látta Melinda könnyes arcát, azt is hogy szenved. De Melinda csak sírt, és sírt. Bill nézte a lányt akinek a könnyei az arcára hullottak. Melinda egy fájó pillantással a fiúra nézett és azt mondta neki.
-Bocsáss meg szerelmem, a sok veszek...veszekedés ellenére.... én....én...én szeretlek.-Melinda és már zokogott
-Én...én is.. tég...tége..d.-Bill és elszállt belőle az élet.
Melinda ordított egyet, és a könnyei záporoztak.
-Ne menj el Bill. Kicsim. Kérlek. Könyörgök Bill, én.. imádlak. Kicsim..-Melinda kérlelte a fiút de hiába. A fiú már nem él. Meghalt, örökre elment. A lány fel sem fogta mi történt. Mikor kiértek a mentősök, a lány még mindig a fiú kezét szorongatta. 
-Engedje el hölgyem.-Szólt a mentős Melindának
-Nem. Tűnjön innen. Itt maradok vele örökre.-Melinda üvöltve
-Kérem.-Mentős, és elvitték onnan Melindát.
Neeeeeeeeeeeeeeeeeee. Neeeeeeem. Eresszenek.-Melinda üvöltve
A temetésen, Melinda állt az első sorba, és csak azt kérdezte mgától hogy: Miért??? Miért???
A lány úgy érezte ő a hibás. De nem ő volt, hisz nem ő ölte meg. Mikor vége lett a temetésnek, a lány még mindig a sírkő előtt állt, és sírt. A fiút akit annyira szeretett, még ha ezt veszekedéssel is tudatta Billnek. Már elment örökre. A lánynak a telefonjába van egy kép amin ők vannak. A lány ezt örökké megőrzi, és ha lesz egy másik barátja, majd meggmutatja neki, hogy egykor vele, volt ilyen boldog, mint most.

Na rem teccet. Kicsit könnyeztem, de nem naon. Érzékeny vok:) Na pucc, Komit;)

Nem fejezem be a novella és versek írását csak köszönetet akarok írni:)


Nagyon köszönöm a kommenteket: Bill fannak, Renának, AngyaliBoszinak, Laurának, Zsucának, NicoLettinek!! Ez nekem nagyon jóó hogy írtok!! Arek vagytok!!! :) Pusza és még több komit!!! Köcc.) Cupp

Van egy novella. Rem tecceni fog. A címből is kiderül kinek szól:) Puszi Mejjindám:)






Bill és Melinda kézenfgogva sétáltak az úton. Beszélgettek, játszottak, minden ami eszükbe jutott. Melinda a bokrok mögül valami zajt hallott, de aztán gyorsan el is felejtette. Inkább Billel volt elfoglalva. Mikor hirtelen emgint megrezdült a bokor, Bill és Melinda inkább hazafelé indultak, de ekkor a bokorbók kiugrott 4 ember. Melindát leütötték, Billt pedig elvitték. Reggel Bill sikításra kelt fel. Hirtelen azt sem tudta hol van, de aztán beugrott neki. Az este amikor leütötték, és Melinda. A sikítás Melindáé volt, de Bill nem tehetett semmit mert, meg volt kötözve. Melindát egy másik szobában erőszakolták meg. Mikor a 2. ember került volna "sorra" Melindához, Bill berontott, és el akarta oldozni Melindát, kisebb-nagyobb sikerrel. Mivel nem sikerült Billt is elkapták és csajokkal vetették körbe, akik táncoltak neki, csókolgatták. Billnek tetszett is meg nem is. De amikor meghalotta hogy Melinda megint sikít olyan erővel kitépte magát a kötél alól hogy még az ágyból is kiszakadt egy darab. Sikerült kimenekülni a házból, de ekkor az ötödik ember Billbe beleszúrt egy kést. A fickók elszaladtak, Melindát pedig Bill mellé dobták.
-Kérlek kicsim. Tarts ki...-Melinda sírva
-Ne..nem me...me..megy.-Bill dadogva
-De igen. Erős vagy Bill.-Melinda és a fejét a térdére helyezte.
Csak sírt fölötte. Nem tudott mit csinálni. Csak sírt. Billben még volt egy kis élet, de aztán az emberek visszajöttek. Melindát elvitték onnan. Illetve arréb vitték 5 lépéssel. Ekkor az egyik odament Billhez, leköpte és oldalbarúgta. A fiú felordított mire, Melinda összesett.
-Hagyják abba.-Melinda kérlelve az embert
-Miért?.-A pasi gúnyosan
Billt tovább verte, rúgta ahol érte. Bill már nem csinált semmit, a szeméből könnyek folytak, mint ahogy szerelmének. Mikor végleg végeztek, Billt elvitték, Melindát pedig ott hagyták. Mikor a lány feleszmélt, szaladt arra amerre Billt hurcolták. Látta a vérfoltokat, és csak sírt. Egy fa mögé bújt mert észrevette a fickókat. Billt letették egy helyre és elmentek egy kocsival. Melinda odaszaladt hozzá, föléhajolt és ébresztgette. Bill nem ébredt fel, de a lány csak nem hagyta abba. A könnyei potyogtak, és ekkor megtöént a csoda. Bill fölé hajolt, és elkezdte a lányt rázni. Melinda meglepődött de amikor kinyitotta a szemét, látta Billt.
-Mi a baj kicsim?.-Bill aggódva
-Te élsz? Ez hogy lehet? Vagyis nagyon jó hogy élsz. Ez hogy lehet?.-Melinda fel nem fogvami van.
-Csak rosszat álmodtál.-Bill és átkarolta Melindát
Melinda bebújt Bill karjaiba, és egy könnycsepp gurult le az arcán. Bill felemelte a lány fejét és ezt mondta neki: Szeretlek
A lány elmosolyodott és elaluldt Bill karjaiban.



Na remélem teccet. Ha olvasod minden képp szomorú számot halgass. Ne baj ha nem TH de az lenne az ide illő. Mégis Billről szól:) Na czupp

Ezt nem én írtam de hihetetlen milyen jó. Pusza!! :) Komit



                                                           
Emlékezz

Emlékezz rám, mikor fúj a szél,
Emlékezz mikor minden véget ér.
Nézz rám fogd meg a kezem,
Szorítsd bátran míg lehunyom szemem.
Emlékezz mennyire szerettél,
Mennyire fáj mikor elmentél
Nézz rám fogd meg a kezem,
Szorítsd bátran míg lehunyom szemem.



Na ezt már én írtam!! Pusza!! Komit.


Remény

Van egy fiú, ki szerény
Utóljára hal meg a remény.
Senki másé csak az enyém
Ez egy álom, ez egy levél

Szeretném ha velem lenne
Csak örökké engem szeretne.
Ha bántanának megvédene,
Ő lenne álmaim hercege

De ez csak egy remény,
Ezt csak én szeretném
Várom válaszát jó lenne-e velem?
De ekkor az álom elillan s én felébredek.

Utóljára hal meg a remény,
Tom én örkké szeretném,
hogy velem légy, míg meghlasz, s meghalok
Én akkor is, akkor is veled maradok


Na ennyi volt!! rem teccet!! Pusza!! Kiss!! Ja és komit

Mejjindámnak lecc a kövi réc, mert ő azt mondta a szomik jobban bejönnek neki:D Na szal Mejjindámé ez a réc!! Pusza nektek:D Kommentet. (Ja és Tudom hogy Tom nem ilyen stílusú de most ilyen lesz x) Rem azért még teccik!



Tom és Én csak randizgattunk, de még semmi komoly. Szerettük egymást odabent, de ezt nem mertük még kimutatni. Mindig arra vártunk, hogy az egyik mondja ki a bűvös a szót: Szeretelek. De ez nem történt meg. Megint ugyan abban az időpontban, mint szoktunk 20 órakor jött értem a kocsijával, a házunk elé. Kinyitotta nekem az ajtót, beszálltam ő pedig mellém. Az úton, szótlanul ültünk egymás mellett. Már ott tartottam hogy kimondom a "bűvös" szót, de erre megszólalt a telefonja. Felvette, beszélt, de láttam rajta hogy ideges. Persze be akarta adni nekem, hogy semmi baj meg minden, de én ezt nem hittem el. Azt mondta, maradjak az étterembe 10 perc és jönni fog. Beletörődve, igent mondtam. Vártam, vártam de nem jött. Eltelt már egy óra is, de Tom még sehol. Ezért hát fogtam magam, és hazamentem taxival. Mentem fürödni, aztán lefeküdtem, és már aludtam is. Reggel mikor felkeltem, Tom ott szuszogott mellettem. Nem volt szívem felkelteni, de tovább aludni sem. Kimentem a konyhába, csináltam egy kis teát. Jött lefelé  lépcsőn Tom. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A nyak ki volt szívva. Nem bírttam ki hogy ne szóljak neki.
-Mi történt a nyakaddal?.-Gyanakvóan Tomnak
-Öööö... Semmi.-Tom zavartan
-Na figyelj Tom.-Én mérgesen-Ott hagysz az étteremben, taxival kellett hazajönnöm. Ugyanis ha elfelejtetetted volna nálad aludtam. Utána ki van szívva a nyakad? Mit jelentsen ez az egész?
-Én sajnálom.-Tom lehajtott fejjeé
-Mit csináltál Tom?.-Én nyugodtan
-Hajj.-Tom sóhajtva egy nagyot.-Az úgy volt, hogy ugye kaptam egy telefonhívást. Azt mondták ha nem fekszem le azzal a lánnyal kirúgnak a TH-ból. Muszály volt megtennem mert akkor... elveszítem a rajongókat, feloszlik a TH, és Bill nagyon szomorú lenne
-És ha azt mondod hogy neked barátnőd van.-Én már-már sírva
Tom nem mondott semmit. Felment a szobájába és becsapta az ajtót. Hazafelé baktattam, mikor valaki a sötétből nekem esett. Sikerült levakarni magamról, és tovább futni. Csak futottam-futottam és megláttam a házunkat. Ekkor egy nagy kő esett le a szívemről. Hazaértem, bezártkóztam és vártam Tom hívását. Nem hívott fel. Pedig szer... Vagy mégsem? Mégsem ő az igazi? Megcsörrent a telefonom én pedig szaladtam keresni. Mire megtaláltam letették. A francba, gondoltam magamba. Majd visszahív. Egy fél perc se telt el és megint csörgött.
-Halló.-Én remegő hangon
-Bea?.-Tom szól bele félve
-Igen.-Én-Mondd
-Találkozzunk holnap 2-kor a parkban.-Tom és már majdnem sírt
-Jó. Szia.-Én boldogan
Ügyes vagy Tom. Tomot elkapták. Egy csajjal volt bezárkózva. Akkor holnap 14 órakor a parkban. Tom elaludt. A csaj megpofozta és ébresztgetni kezdte.
-Kelj fel!! Fél 2.-Csaj
Tom nagynehezn feltápászkodott, és indult a parkba. Én már ott vártam. A nyakába ugrottam és megcsókoltam. Persze ő is viszonozta. Ekkor e hátam mögül egy puffanást hallottam, majd annyit láttam hogy Tom szájából ömlik a vér, és összesett.
-Mi ez?-Én sírva
-Nem is tudtad hogy Tom meghal?-Csaj röhögve
-Hogy lehetsz ilyen te ribanc?.-Én és neki estem a csajnak, de a kér gorilla lefogott.
-Eresszenek el. Tom.Tom kicsim. Kelj. Kérlek.
Tom rámnézett, és egy könnycsepp gurult le az arcán. A szeme üveges volt és csak egy pontot nézett, ami én voltam. Minden erejét összeszedte és ezt mondta: Sze...ret...lek ki..csim...-És ezzel vége
Vége mindennek. Ennyi. Tom meghalt. A két gorilla még belerúgott Tomba, de ő már nem érzett semmit. Odalöktek Tomhoz és otthagytak. Csak sírtam. Nem bírtam abba hagyni csak sírtam. Kihívták a mentőt és Tomra ilyen, fekete lepedőt terítettek. Betették a mentőbe és vitték a hullaházba. Hazavittek és beszaladtam a konyhába. Nem volt otthon senki. Megfogtam egy tűt és elkezdtem szúrkálni magam. Csak szenvedtem, és ekkor eszembe jutott valami. Tomtól kaptam, egy vázát. Azt összetörtem és a szilánkjával elvágtam a torkom. A vér mindenfelé spriccolt. Annyit mondtam csak, hogy Szeretlek Tom, örökre. És ezzel vége. A temetésen mindenki ott volt aki számított. Bill, Georg, Gustav, Melinda, szülők és még aki számít. Mind ott sírtak a sír fölött. Láttam fentről hogy Bill, megcsókolja a rózsát, és bedobja a "gödörbe". Én és Tom fent már együtt voltunk. Egyszerre mondtuk ki a bűvös szót. Szeretlek




Na rem teccik!! Komit kérek. Köcce! Pusz

Na itt lecc egy novi:D:D XD!! rem majd teccik:) Pusza. Kommentet is kérek:)



Reggel 7:00-kor csörgött az órám. Suli. Sajnos. Felöltöztem meg minden ami még szükséges. Beértem a suliba. A barátnőm már a kapuba várt. Bementünk a terembe. Leültünk dumáltunk egyet. Szóba jött Tom is aki a pasim. A barátnőmnek az ex pasija volt Tom. Ezért mindig róla áradozott. Egyszer rá is szóltam hogy hagyja abba mert idegesít. Ő az én pasim, már nem az övé. De csak nem akarta abba hagyni. Egyszer beteg lettem. Persze a leges legjobb barátnőm lecsapott azonnal Tomra. Hízelgett neki meg minden. Tom is benne volt ebbe a kis játékba, és már a csóknál tartottak. Épp megjelentem a leckét elkérni. A barátnőm kezdtett volna bele a magyarázatba, de engem nem érdekelet. Odamentem hozzá és megpofoztam. Ebből egy szép kis verekedés kerekedett. Tom szaladt hozzám.
-Jól vagy?.-Kérdezte tőlem ijedten Tom
-Persze.-Válaszoltam
Ezzel vége lett a mi barátságunknak. Ma este lesz egy házi buli. Semmi kedvem elmenni, főleg egy levegőt szívni azzal a .... Tom kérlelt könyörgott hogy menjek. Megadtam magam. Elindultunk. Útközben fogtuk egymás kezét, csókolóztunk. Nagy nehezen oda is értünk. Becsengettünk és mikor beléptünk már javában ment a buli.
-Nézzétek Tom Kaulitz és a kurvája.-A volt barátnőm gúnyosan
-Kabd be.-Én és mentem tovább Tommal
Én és Tom 3 számot végig táncoltunk. Tom elment egy italért. Ott maradtam magamban. Már kicsit kezdett hiányozni a pasim ezért indultam megkeresni. De hogy mit láttam... Elkapott a sírás.
-Ő a csajod még mindig?.-A volt barátnőm Tomnak
-Jesszus. Mit csinálok?.-Tom ijedten
-Várj Bea kérlek.-Tom elkapva a karom
-Hagyjál.-Én kiszabadultam a szorításából és szalastam haza.
Tom utánam jött. Berontott a házba. Letérdelt elém és ezt mondta.
-Annyira sajnálom. Nem tudom mit csinálok. Nagyon szeretlek kicsim. Tudod hogy milyen voltam? Egy elzűllöt alak aki a farka után ment. De te.. te megváltoztattál. Melletted végre férfinak érzem magam. Én..én szeretlek.
Annyira meghatódtam hogy megint előtört belőlem a sírás. Tomhoz bújtam és úgy éreztem biztonságban vagyok. Nem bántahat senki.
-Én is szeretlek kicsim.-Én és megcsókoltam Tomot.
Azóta nagyon jóba vagyunk. Már eltelt 3 év és még mindig imádjuk egymást. Szerintem mi együtt fogunk meghalni. Az éjjeli szekrényen van egy kép amire ez van írva: Bea & Tom 4ever!



Na remélem teccet. Zsú Boldog lett:D:D Mármint Nem Zsú hanem a rész boldog. Na szal érted??:D:D Komit kérek.Pusz

Nah itt is van a kövi vers. Remélem jó lecc majd. Komit kérek. Köcc!! Ja és ez is saját:)


Szobám közepén állok
Zord időben, csakis te rád várok.
Erre meg arra járok
Rohannék de nem bírok, mert csakis terás várok.
Egy nap magamban sétálok
Te jössz velem szembe, s mit látok.
Látlak egy lánnyal, hiába ez igaz...
Erre már nincsen semmi vigasz,
Kocsiba szállva, elmész, neked semmi sem szent
Szeretlek még itt is, fent.



Nyah remélem teccet. Most írtam gyorsan:) Pusza. Komit

Na itt most versek lesznek. Remélem tecceni fog. Ez mind saját költemény lesz




Van egy fiú kit szeretek.                               
Bár ő reménytelen eset.
Messze van nem ismer,
Én sem tudom nekem ki kell.

Szeretném kezét fogni,
Állandóan ajkán lógni.
A szemét minden áldott nap nézni.
De ő... ő ezt úgy sem érti.

Ha rám mosolyogna, olvadnék
Tőle egy "sziát" kérhetnék.
Elmennénk innen messzire,
Ahol nem találna meg senki se.

Boldogan élnénk együtt,
Egymást nagyon szeretjük.
A múltat szépen elfelejtjük,
A boldogságot együtt megkeressük

--------------------------------------------------------------------------------------
Szeretem a csókod ízét.
Szeretem a szemed színét.
Utánad bármikor szaladok,
Csakis érted...érted harcolok.

Már csak te élsz bennem.
Meg kell tennem,
Nélküled nem élet az élet,
Meg kell tennem kérlek értsd meg.

Ha este hazaérsz,
Majd biztos engem kérsz.
Keresel, kutatsz, de nem találsz
Engem már elragadott a halál.

Novellát írok ami rólam és Mejjindámról fog szólni. Rem majd teccik.Puss



Én és Melinda a parkban sétálgattunk, beszélgettünk. Nagyon jóba vagyunk egymással. Éreztem hogy valaki követ minket de nem szóltam, mert ismertem Melindát. Ha szólok akkor ezt mondja: Ne félj én itt vagyok, vagy ugynmár nincs itt senki. Ezért hallgattam. De amikor megláttam mögöttem egy árnyékot nem bírtam ki és odaszóltam Melindának.
-Követ valaki.-Én halkan
-....-Melinda nem mondott semmit.
-Inkább siessünk haza.-Én
-Oké.-Melinda
Hazafelé már-már futottunk mikor elénk került 3 lány. Melindát leütötték engem pedig magukkal vittek. Egy raktár épületbe ébrdetem fel. Melinda ott volt mellettem. Sírtam. Mit akarnak tőlünk. Megállt előttem az egyik csaj. Ezt kérdezte meg tőlem.
-Tom Kaulitz barátnője vagy?.-Csaj
-Ne..nem tudom ki az a Tom Kaulitz.-Én
-Ja persze.-Csaj és megpofozott
Nem tudtam mit tenni. Hisz igazat mondtam. Nem tudom ki az a Tom Kaulitz. Melindára néztem. Alig volt benne élet. Kérlek szólalj meg. Kérleltem gondolatban Melindát. De ő nem szólt hanem a szeméből egy könycsepp gurult le. A szemei nem csillogtak már úgy mikor elindultunk sétálni. Mikor beszélgettünk. Üveges szeme volt ami nem csillogott. A csaj elengedett engem, én odaszaladtam Melindához és a karjaimba ringattam. Ő ennyit mondott
-Szeretlek.-Melinda és az élet kiszállt belőle
-Én is. Nagyon. Nagyon szeretlek.-Én és elkezdtem sírni
Miért ő halt meg? Miért nem én? Miért ő? Még annyi ideje volt. Nem hiszem el. Miért?
A temetésén én voltam az első sorban. A sírjához mentem és csak bámultam. Eszembe jutott a kiskorunktól eltöltött szép idő. Gyerek kortól idáig elgondolkoztam és elordítottam magam.
-Neeeeeeeeeeeeee.
Válasz nem jött. Tudtam itt vége. Ha ő nem él én sem élhetek. Hazamentem. Bementem a konyhába összetörtem egy poharat. Mentem fel a fürdőszobába. A tükör elé álltam. Láttam az elzűlött arcom. Ezt mondtam magamban. Ha ő nem él, én sem fogok.
Ekkor az üvegszilánkot az ütőermehez tettem és meghúztam rajta. A vér folyt minden felé. De én csak halkan sírtam. Egyszer még előttem volt Melinda arca. Láttam ahogy szenved. Aztán végleg lehunytam a szemem. A temetésen Melinda mellé temettek el. Sírtak. Akik a temeésemen voltak, halkan sírtak. Én és Melinda mosolyogva néztük őket oda fenn. Ott együtt voltunk. Ott folytattuk amit abba hagytunk. Szeretlek Melinda örökre.



Bazz. Ezt én is megkönnyeztem. Na sok pucc. Komit

Írok egy verset. Rem tetszeni fog nektek. Komit kérek. Pusza



A messzeségbe kiált egy lány,
Ő csak egy fiúra vár.
Szeretné megismerni
A szerelmüket ki kiabálni.

A lány nem bírja tovább
Majd ő meg mondja a sorsát.
Megy egy késért, S közben ezt kiáltja
Miért én?

A hangja elszáll hozzá
Minden hiába most már.
A lány halott, meghalt érte
Tőle ezt senki, senki nem kérte



Rem jó volt. Pusza

A történet egy pénteki hűvös és rideg reggelen kezdődött. 5órakkol csörgött az órám, mert mennem kellett be az iskolába, átvenni az érettségi bizonyítványomat, mivel sikeresen leérettségiztem. 18 éves német lány vagyok, és egy boldog párkapcsolatban élek. A barátom megtesz mindent értem, és azért hogy boldog legyek. Kiderült hogy terhes is vagyok, de még nem mondtam neki, ezt ma estére tartogatom meglepetésnek. Azon hogy a barátom ilyen lett csodálkozom is, hisz 2 évvel ezelőtt mikor megismertem, igencsak züllött, bulizós, csajozós életet élt, akinek azt élete a szex volt és az 1 éjszakás kalandok. A kapcsolatunk elején megcsalt párszor, de mivel szerettük egymást túléltük a megpróbáltatásokat, és most már nem ilyen hanem teljesen más mint akkor. Nagyon szeretem és csodálkozok is hogy ilyenre sikerült megváltoztatnom, mert igencsak keményfejű egy fickó!:P Igen aki nem jött volna rá, vagy aki rájött annak is mondom hogy igen, bizony Tom Kaulitzról van szó a Tokio Hotel gitárosáról. Mikor azon a péntek reggelen felkeltem, láttam hogy ott szuszog mellettem. Nem volt szívem felébreszteni, ezért halkan kiszálltam az ágyból, elkészültem és már indultam is a suliba az érettségi bizimért. Mielőtt elindultam kiírtam neki egy cetlire hogy menjen el a boltba mert semmi kaja nem volt otthon.

2 óra mulva megkaptam a bizonyítványomat. Sikeresen leérettségiztem, az átlagom 3.8 lett, és ez sztem elég jó. Tom közben felkelt, megtalálta a cetlit és elment a boltba kocsival. Ott még találkozott pár ismerőssel, majd elindult hazafelé fél8 fele. Én 8kor otthon voltam, és akkor még nem volt otthon senki. Gondoltam, Tom biztos a boltban van még, azért nincs itthon, ezért még vissza feküdtem kicsit aludni mert álmos voltam, hiszen hajnalban keltem. Délután 3kor felkeltem, de még mindig nem jött meg Tom, kezdtem ideges lenni, de eszembe jutott hogy biztos a haverjaival ment el valahova, mert tervezett a mai napra ilyesmit, és majd este hazajön. Az estét már alig vártam hisz akkor jelentem be hogy érkezik az életünkbe egy harmadik kicsi személy, belőlem és Tomból egyaránt. Teltek az órák, Tom még mindig nem ért haza. Én közben megfőztem, megsütöttem, megterítettem az asztal, átöltöztem és borral vártam Tomot. Nagyon romantikus volt a környezet. Már este 10 óra is elmúlt amikor kezdtem ideges lenni, és hívtam Tomot telefonon hogy hol van, de nem vette fel. „Biztos kiütötték magukat a haverokkal! Majd adok én neki reggel ha hazajön!”- gondoltam magamban, majd mérgesen felmentem a szobába és lefeküdtem aludni. A gyertyákat elfújtam, és elpakoltam mindent.

Reggel 10kor keltem, és reménykedve megfordultam az ágyban, de láttam hogy Tom helye még érintetlen, és nincs a házba se sehol. Már nagyon ideges voltam, és féltem is hogy vajon hol lehet, már nagyon féltem hogy történt vele valami. Hívtam telefonon…csörgött…csörgött…csörgött, de nem vette fel, aztán a hangposta sípolt. Többször próbáltam hívni de nem vette fel, ezért hívtam a rendőrséget. Körözést adtak ki Tom ügyében és elkezdték keresni. Bill Kaulitz, Tom ikertestvére lépett be az ajtón miután leraktam a telefont. Elmeséltem neki mindent és a végén elsírtam magam, láttam rajta is hogy nagyon ideges. És a végén már együtt sírtunk. Érezte hogy valami nincs rendben, azért is jött át, ez ilyen testvéri megérzés volt.

Napok, hetek hónapok teltek el Tom eltűnése óta. A Tokio Hotel együttes is szünetelt és lehet h feloszlik. Én teljesen összeroppantam és szinte minden nap sírtam. Közben nőtt a hasam, és veszélyeztetett terhes lettem a sok depresszió miatt. Az orvos figyelmeztetett hogy pihenjek sokat, mert ha hamarabb megkezdődik a szülés a baba bele fog halni. Így is tettem, Bill minden nap ott volt mellettem, hogy nehogy valami bajom legyen, de rajta is látszott hogy nagyon megviselte Tom eltűnése.

A gitáros eltűnése után 9 hónappal megszületett a pici, fiú lett és szerencsére makk  egészséges, viszont nagyon kellett vigyáznom, nehogy a depresszió átmenjen a babára, mert akkor még lehet baja. Miután a baba megszületett 3 hónap mulva, feladták Tom keresését, és már a rendőrség se törődött vele, hisz reménytelen volt. A rendőrök nem fűztek hozzá reményt hogy él. Billék, még mindig tudták, hogy valahol él Tom, és vissza fog egyszer jönni, én is úgy tettem mintha hinnék benne, de belül már nem tudtam hogy mit gondoljak. Nagyon fájt, de muszáj voltam elfogadni.  Eltelt 4 hónap, a baba 7és fél hónapos volt, amikor megismertem egy férfit Leot, és nagyon megszerettem, fél éven belül elvett feleségül. Nagyon boldogok voltunk, bár még mindig nagyon hiányzott Tom és fájt, de próbáltam most a családomra koncentrálni. Másfél éven belül, megszületett a második gyermekem is aki lány lett. Liliennek hívják. A kisfiút pedig aki Tomtól volt őt az apja után neveztem el, vagyis Tomas. Tomas most 2 és fél éves Lilien meg 3 hónapos. Én ekkor voltam 22éves. Az apjuk Leo épp dolgozni volt, mivel rendőr. Délután járhatott az idő, a férjemnek mostanság kellene hazaérnie, mert éjszakai műszakban volt. Csengettek, és kinyitottam az ajtót de a férjem rendőr társával találtam magam szembe, és láttam rajta hogy valami nincs rendben.

- Szia Ben! Valami baj van? Olyan sápadt  vagy! Leo hol van? – szegeztem neki a kérdéseket.

- Behetek Zsuzsi? Beszélnünk kéne! – mondta és én behívtam a lakásba. Kezdtem ideges lenni, mire ő leültetett a kanapéra és leült mellém. Éreztem hogy valami nincs rendben.

- Mi történt? Hol van Leo? Kérlek Ben válaszolj már! – mondtam neki egyre idegesebben.

- Zsuzsi, most erősnek kell lenned. Tegnap este, az (ilyenmegilyen) bankban volt egy rablási kísérlet, és túszokat is ejtettek. Leo hősködni akart, hogy ő majd bemegy és lelövi őket. – itt Ben megált, majd pár másod percen belül folytatta tovább. – Sajnos a terve fordítva sült el. Őt lőtték le a rablók, és ott a helyszínen az életét veszítette. – itt elkezdett Ben sírni, én meg csak magam elé bámultam, majd 3 másodpercen belül leesett hogy mi van és nagyon elkezdtem zokogni.

- Neeeee Ben, ké ké kéérlek mond hogy nem igaz, neee, áááá! – már itt annyira zokogtam, és ordítottam a fájdalomtól hogy a gyerekek felébredtek és ők is elkezdtek hangosan sírni.

- Sajnálom! Nem mondhatom hogy nem igaz mert sajnos igaz! – már Ben is nagyon sírt, és átölelt.

- Neee, Leooo neeee, Istenem miéééért ,nnnneeee, ááááh. – ordítottam a fájdalomtól, és a földre rogytam a kanapéról.

 

Nagyon rossz volt. El sem tudom mondani hogy mennyit szenvedtem e miatt, és csak egy csoda segíthet hogy én ismét megházasodjak, egy nagyon nagy csoda. Elteltek napok, hetek…a temetés már megvolt, és végig zokogtam. A kicsikre Simone, a Kaulitz ikrek anyukája vigyázott, hisz még mindig jóba vagyok velük, ők a második családom a kicsit után. 4 hónap telt el a tragédia óta. Próbáltam tartani magam, hogy a piciknek ne legyen nagyon rossz. Csak miattuk voltam még életben. Épp 12:00 volt és én mosogattam. A picik az előszobában a járókában voltak. Billt vártam, mivel ő minden héten legalább 1x átjön hozzám hogy beszélgessünk, benne tudok megbízni határtalanul, és tudom hogy neki bármit elmondhatok. Csengettek…

- Egy pillanat!!! – kiabáltam ki míg megtöröltem a kezem. Gondoltam hogy Bill az. A csengőt csak nyomták és nyomták mintha beragadt volna. – Megyek már! – szaladtam ki a konyhából és kinyitottam az ajtót. Mikor megláttam azt a személyt aki előttem ált, lefagyott a mosoly az arcomról. Csak álltunk egymással szemben és nem tudtunk megszólalni. Megfagyott körülöttünk a levegő, pár perc mulva az a bizonyos személy közelebb lépett hozzám és szorosan átölelt. Én mostmár észhez tértem és én is szorítottam ahogy tudtam, és ismét könnycseppek jelentek meg az arcomon, ahogy annak a bizonyos személynek is.

- Istenem, te te te vagy? Istenem! – csak ennyit tudtam mondani, és közben sírtam az örömtől, és szorosabban átöleltem. Igen Tom volt Tom Kaulitz. Visszatért, és az érzések is vele együtt. – Mi történt? Miért tűntél el? – sírtam tovább és elengedtem, és észrevettem hogy ő is sír.

- Mindent elmesélek, csak menjünk be. – mondta mosolyogva és simogatta az arcomat.

 

Bementünk a lakásba kézen fogva és leültünk a kanapéra. Velem szemben ült és elkezdett mesélni.

- Nos amikor elmentem a boltba 4 évvel ezelőtt, bevásároltam és hazafele tartottam amikor a hátsó ülésen megláttam egy férfit aki a számnak nyomott egy vattát, és én rögtön beájultam. Onnantól minden sötét lett. Utána mikor felkeltem egy sötét furgonban találtam magam, ami úton van valahova. Hirtelen feloltódott egy izzó és egy fiatal lány ült mellettem. Olyan idős mint te. Azt mondta h szeret engem és ő megtart. Én ellenkeztem de mondta h a maffia főnökének a lánya és már régen figyelnek engem. Azt mondta h ha nem akarom h baja essen a családomnak, ebbe beleértve téged, Billt, és a szüleimet akkor muszáj leszek együtt működni és vele élni. Sajnos muszáj voltam, és 4 éven keresztül vele éltem és mindig azt kellett csinálnom amit ő mond. Kérte hogy vegyem el de szerencsére azt az apja se várta el úgyhogy nem tettem. – tördelte a kezét idegességében Tom.

- És akkor most hogy hogy itt vagy? Csak nem üldöz a maffia? – ijedtem meg.

- Nem, szerencsére nem! Történt egy dolog 2 héttel ezelőtt. A lány apját a maffia főnökét és a hozzá legközelebb álló alkalmazottakat kinyírták. Megölték őket, így már nem volt mitől félnem és az első adandó alkalommal eljöttem onnan. 2 héten keresztül bolyongtam a nagyvilágban mert Hollywoodban éltünk. De mikor megérkeztem Németországba, hozzád jöttem először! – mondta mosolyogva. Én csak mosolyogtam rajta és még mindig az örömkönnyek ott voltak. Átöleltem, ekkor  kopogtak…

- Gyere! – kiabáltam ki mert tudtam h ez már biztos h Bill lesz! Mikor belépett az ajtón és meglátta Tomot nem tudta hogy mit csináljon. Odarohant hozzá ahogy Tom is Billhez és szorosan megölelték egymást. Nagyon boldog pillanatok voltak ezek. Csak sírtak egymás karjaiba. Bill tudta h Tom él érezte. Innentől úgy látszott h az életünk helyrejön. Tomnak bemutattam a kisfiát, és nagyon boldog volt hogy van egy fia. A kislányt is bemutattam neki, és elmeséltem Leo történetét, de a végét elsírtam. Megnyugtatott és mondta h mostantól minden rendbejön. 2 hónapon belül elvett feleségül. Igen! Megvolt az a csoda amit vártam! Nagyon boldogok voltunk! 4 év szünet utána a Tokio Hotel újra össze állt és nagyobb sikerük lett mint valaha. Soha többet nem engedtük el egymást. Minden tökéletes volt, és sok szép évet éltünk még meg együtt.

Mejjindámnak lesz:) Nagyon sok pucc neki.

Egy szép nyári napon kezdőtött minden. Sütött a nap. Reggel 9-óra. Egy lány épp a fürdőben készülődik a strandra. Magába van. Nem tud mit csinálni. Elkészül és elindul a strand felé. Már a bejáratnál van mikor egy ismerős hangot hall a háta mögül. Igen ő Bill Kaulitz. A lány nagy szerelme. Már fél éve őt szereti. Minden álma vele egy randi. Imádja Billt. Billnek van barátnője. A lány mikor látja a szerelmét a barátnőjével a szíve szakad meg. Ilyenkor mindig arra gondol hogy bárcsak ő lenne a lány helyébe. Ő csókolhatná Billt, ő ölelné, ő lenne vele minden áldott nap. De számára csak egy álom marad. Végre bejutott a strandra. Talált magának egy helyet oda letelepedett és napozott. Valaki eltakart a napot. Felnéz a lány és Bill barátnőjét látja meg.
-Mit akarsz.-Kérdezi ijedten a lány.
-Akadj le a pasimról te ribanc.
Ezzel elment. A lánynak könnybe lábadt a szeme. Ő soha nem lesz képes elfelejteni egyetlen szerelmét. Hisz imádja. Nagyon. A lány csak a pénzéért van vele. De Bill ezt nem tudja. A lány nagy sikítást hall a bejárat felől. Bill szalad felé. A lánynak a szíve a torkában dobog. Vajon mit akarhat Bill tőle?
-Menekülj.-Bill ijedten a lánynak
-De mié..?-A lány de nem bírta végig mondani mert a hasába egy golyó landolt
Áááááá. Ordított a lány mire az ég beborult zuhogni kezdett az eső. A lánynak nem a golyó fájt, hanem hogy egyetlen szerelmét már nem láthatja. Ekkor Bill visszafordult. Szaladt a lányhoz ahogy csak bírt. A barátnője vissza akarta tartani de Bill kiszabadult a karjaiból és szaladt a lány felé. Mellétérdelt és ezt kérdezte halkan magától: Miért mentél el? Miért mentél el? A lány ránézett könnyes szemekkel és ezt mondta. Az a..a.. lány a pénzed... mi..mia...miatt van..ve...veled. Én szeretlek Bill.
-Csss ne beszélj.-Bill a mutatóujját a lány szájára téve.
Megcsókolták egymást. A lány arcán egy utolsó mosoly ült ki és aztán mindennek vége. Vége. Vége... Bill csak sírt. A barátnőjét azonnal kidobta. A temetésen Bill kisírt szemekkel nézte azt a sírkövet ahol a lány pihent. Itt már senki nem bántja őt. Majd az egyetlen szerelmével találkozik odafent. Odafent minden szép és jó lesz. Együtt lesznek örökre. Senki nem választhajta el őket. -Szeretlek Bill. Bill ezt meghallotta és suttogva válaszolt. Én is. Örökre



Na Mejjindám még nekem is könnyes lett a szeme :( Pusza komit kérek

Na hali. Ez lesz az első novellám. Remélem tetszeni fog. Mindenképp halgass valami lassú számot a TH-tól. (Geh, 1000 meere, Rette mich stb..) Komikat kérek majd. Pusz



Ez is ugyanolyan nap volt mint a többi. Reggel suli. Nem szerettem suliba járni. Csak egy valaki miatt. Ő pedig nem más mint az osztálytársam: Tom Kaulitz. Akkor még nem volt Tokio Hotel. Nem volt Georg, Gustav. Nem volt turné. Számomra csak Tom Kaulitz létezett. Amikor rámnézett vagy épp köszönt elöntött a melegség. Ez történt egy nagyon szomorú napon is. Épp a suliba mentem mikor Tom szegődött mellém. Köszöntünk egymásnak és ennyi volt. Némán mentünk egymás mellett. Nem tudtam megszólalni. Pedig éreztem hogy ez lesz. Szeretem Tomot de amikor a közelembe van... Hirtelen megszólal.
-Nem lennél a barátnőm? Nagyon soakt gondolkodtam. Szeretnék veled lenni. Szeretlek
Mikor meghallottam a szeme könnybe lábadt. Nem tudtam mit csinálni. Sírjak vagy nevessek? Csak megálltam és ledermedtem. Tom mégegyszer rámnézett majd megint megkérdezte.
-Lennél a barátnőm?
Igennel válaszoltam. De ezt nem kellett volna megtennem. Ez volt a nagy baj. Hogy igent mondtam. Tovább sétáltunk az úton. Megfogta a kezem megálított a szemebe nézett és megcsókolt. Egyszerűen leírhatatlan milyen volt. Elöntött a forróság. Beértünk a suliba. Ment a haverjaihoz Tom és egy jót nevettek. Gondolom valami hülyeségről beszéltek megint. Mindig ezt szokták. Becsöngettek. Az órákon csak Tomra tudtam gondolni. Csak rá. Megszűnt körülöttem a világ. Tom Kaulitz arca lebegett előttem. Ahogy megcsókolt. Ahogy megfogta a kezem. Ahogy a szemembe nézett. Hihetetlen. Kicsöngettek. Végre. Mehetek haza.
-Hazakisérhetlek?.-Tom nekem
Én bólintottam és már indultunk is. Az úton sokat beszélgettünk. A kelletténél is jobban beleszerettem Tomba. Imádtam Tomot.
-Na itt vagyunk.-Én és megcsókoltam Tomot
-Szia.-Tom és elment
Ez volt életem legszebb napja. Alig vártam a holnapot. Mikor beléptem a suliba mindenki sugdolózni és mutogatni kezdett rám. Megláttam a terem ajtaját. Ki volt írva hatalmas betűkkel hogy: Bea az hülye. Hogy gondolta hogy Tom Kaulitz járni fog vele?
Könnycsepp gurult le az arcomról. Aztán még egy. Volt még ott egy cikk ahol Tom megcsókolt. Elkedztem olvasni. Ez volt benne.
Tom: Nem tudom Bea hogy vehette be hogy szeretem. Hogy lehet valaki ilyen hülye? Megcsókoltam. Fúúúúj. Ez csak egy fogadás volt a haverokkal. Nekem nem kéne ilyen csúfság.
Olyat éreztem mint még soha. Mint ha a szívembe egy tőrt szúrtak volna. Sírtam. eldobtam a könyveimet és szaladtam haza. Borús volt az idő már-már az eső is esett. Én csak szaladtam. Tomnak bűntudata támad. Elindult felénk. Lassan lépdelt hogy ki tudja találni mit mondjon. Én már a konyha késsel álltam a fürdőszobában. Felvágtam az ütőerem. A vér csak folyt és folyt. Ekkor megdörrent az ég. Tom tudta hogy valami baj van. Szaladt ahogy csak tudott. Be a szobámba. A konyhába. Mikor a fürdőszobába ért hallotta, hogy szenvedek. Benyitott és meglátott engem. A földön fekve.
-Bea?? Be... Bea...? Miért???? Mi...mi......... Miért??? Tom és ordított egyet mire megdörrent az ég. Én szeretlek. Sajnálom hogy ezt tettem veled. A haverok akarták. Mindig is bejöttél. De fogadnom kellett mert akkor megöltek volna. De inkább én feküdnék itt. Nagyon sajnálom.-Tom és elkezdett sírni. Ennyit mondtam még neki. Suttogva.
-Se..se..semmi baj. Szeret.. szeretlek.-Én és több élet már nem volt bennem. Tom ringatott a karjába a könnyei csak folytak. Azt kérdezgette magától: Miért? Miért?
A temetésen Tom állt a sírom előtt. A kezét a sírkőre tette és ezt mondta: Szeretlek kicsim. Ekkor valaki megfogta a kezét és válaszolt. -Én is téged. Szeretlek nagyon. Az a valaki én voltam. Minden nap figyeltem onnan fentről. Nagyon megváltozott. Talált magának egy nagyon aranyos lányt. De engem soha nem felejtett el. A közös kép amit csináltunk ott van a szekrényén. Ez van ráírva: Örökké együtt. A halálon túl is. Szeretlek.




Hát remélem teccet. Ez volt az első novellám. Komit kérnék. Köcc:D Pusza