Na itt most versek lesznek. Remélem tecceni fog. Ez mind saját költemény lesz
Van egy fiú kit szeretek.
Bár ő reménytelen eset.
Messze van nem ismer,
Én sem tudom nekem ki kell.
Szeretném kezét fogni,
Állandóan ajkán lógni.
A szemét minden áldott nap nézni.
De ő... ő ezt úgy sem érti.
Ha rám mosolyogna, olvadnék
Tőle egy "sziát" kérhetnék.
Elmennénk innen messzire,
Ahol nem találna meg senki se.
Boldogan élnénk együtt,
Egymást nagyon szeretjük.
A múltat szépen elfelejtjük,
A boldogságot együtt megkeressük
--------------------------------------------------------------------------------------
Szeretem a csókod ízét.
Szeretem a szemed színét.
Utánad bármikor szaladok,
Csakis érted...érted harcolok.
Már csak te élsz bennem.
Meg kell tennem,
Nélküled nem élet az élet,
Meg kell tennem kérlek értsd meg.
Ha este hazaérsz,
Majd biztos engem kérsz.
Keresel, kutatsz, de nem találsz
Engem már elragadott a halál.
Saját versek
2008.02.21. 12:12 Tom babym
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://tomkaulitznovella.blog.hu/api/trackback/id/tr8348330
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
