Mejjindámnak lecc a kövi réc, mert ő azt mondta a szomik jobban bejönnek neki:D Na szal Mejjindámé ez a réc!! Pusza nektek:D Kommentet. (Ja és Tudom hogy Tom nem ilyen stílusú de most ilyen lesz x) Rem azért még teccik!



Tom és Én csak randizgattunk, de még semmi komoly. Szerettük egymást odabent, de ezt nem mertük még kimutatni. Mindig arra vártunk, hogy az egyik mondja ki a bűvös a szót: Szeretelek. De ez nem történt meg. Megint ugyan abban az időpontban, mint szoktunk 20 órakor jött értem a kocsijával, a házunk elé. Kinyitotta nekem az ajtót, beszálltam ő pedig mellém. Az úton, szótlanul ültünk egymás mellett. Már ott tartottam hogy kimondom a "bűvös" szót, de erre megszólalt a telefonja. Felvette, beszélt, de láttam rajta hogy ideges. Persze be akarta adni nekem, hogy semmi baj meg minden, de én ezt nem hittem el. Azt mondta, maradjak az étterembe 10 perc és jönni fog. Beletörődve, igent mondtam. Vártam, vártam de nem jött. Eltelt már egy óra is, de Tom még sehol. Ezért hát fogtam magam, és hazamentem taxival. Mentem fürödni, aztán lefeküdtem, és már aludtam is. Reggel mikor felkeltem, Tom ott szuszogott mellettem. Nem volt szívem felkelteni, de tovább aludni sem. Kimentem a konyhába, csináltam egy kis teát. Jött lefelé  lépcsőn Tom. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A nyak ki volt szívva. Nem bírttam ki hogy ne szóljak neki.
-Mi történt a nyakaddal?.-Gyanakvóan Tomnak
-Öööö... Semmi.-Tom zavartan
-Na figyelj Tom.-Én mérgesen-Ott hagysz az étteremben, taxival kellett hazajönnöm. Ugyanis ha elfelejtetetted volna nálad aludtam. Utána ki van szívva a nyakad? Mit jelentsen ez az egész?
-Én sajnálom.-Tom lehajtott fejjeé
-Mit csináltál Tom?.-Én nyugodtan
-Hajj.-Tom sóhajtva egy nagyot.-Az úgy volt, hogy ugye kaptam egy telefonhívást. Azt mondták ha nem fekszem le azzal a lánnyal kirúgnak a TH-ból. Muszály volt megtennem mert akkor... elveszítem a rajongókat, feloszlik a TH, és Bill nagyon szomorú lenne
-És ha azt mondod hogy neked barátnőd van.-Én már-már sírva
Tom nem mondott semmit. Felment a szobájába és becsapta az ajtót. Hazafelé baktattam, mikor valaki a sötétből nekem esett. Sikerült levakarni magamról, és tovább futni. Csak futottam-futottam és megláttam a házunkat. Ekkor egy nagy kő esett le a szívemről. Hazaértem, bezártkóztam és vártam Tom hívását. Nem hívott fel. Pedig szer... Vagy mégsem? Mégsem ő az igazi? Megcsörrent a telefonom én pedig szaladtam keresni. Mire megtaláltam letették. A francba, gondoltam magamba. Majd visszahív. Egy fél perc se telt el és megint csörgött.
-Halló.-Én remegő hangon
-Bea?.-Tom szól bele félve
-Igen.-Én-Mondd
-Találkozzunk holnap 2-kor a parkban.-Tom és már majdnem sírt
-Jó. Szia.-Én boldogan
Ügyes vagy Tom. Tomot elkapták. Egy csajjal volt bezárkózva. Akkor holnap 14 órakor a parkban. Tom elaludt. A csaj megpofozta és ébresztgetni kezdte.
-Kelj fel!! Fél 2.-Csaj
Tom nagynehezn feltápászkodott, és indult a parkba. Én már ott vártam. A nyakába ugrottam és megcsókoltam. Persze ő is viszonozta. Ekkor e hátam mögül egy puffanást hallottam, majd annyit láttam hogy Tom szájából ömlik a vér, és összesett.
-Mi ez?-Én sírva
-Nem is tudtad hogy Tom meghal?-Csaj röhögve
-Hogy lehetsz ilyen te ribanc?.-Én és neki estem a csajnak, de a kér gorilla lefogott.
-Eresszenek el. Tom.Tom kicsim. Kelj. Kérlek.
Tom rámnézett, és egy könnycsepp gurult le az arcán. A szeme üveges volt és csak egy pontot nézett, ami én voltam. Minden erejét összeszedte és ezt mondta: Sze...ret...lek ki..csim...-És ezzel vége
Vége mindennek. Ennyi. Tom meghalt. A két gorilla még belerúgott Tomba, de ő már nem érzett semmit. Odalöktek Tomhoz és otthagytak. Csak sírtam. Nem bírtam abba hagyni csak sírtam. Kihívták a mentőt és Tomra ilyen, fekete lepedőt terítettek. Betették a mentőbe és vitték a hullaházba. Hazavittek és beszaladtam a konyhába. Nem volt otthon senki. Megfogtam egy tűt és elkezdtem szúrkálni magam. Csak szenvedtem, és ekkor eszembe jutott valami. Tomtól kaptam, egy vázát. Azt összetörtem és a szilánkjával elvágtam a torkom. A vér mindenfelé spriccolt. Annyit mondtam csak, hogy Szeretlek Tom, örökre. És ezzel vége. A temetésen mindenki ott volt aki számított. Bill, Georg, Gustav, Melinda, szülők és még aki számít. Mind ott sírtak a sír fölött. Láttam fentről hogy Bill, megcsókolja a rózsát, és bedobja a "gödörbe". Én és Tom fent már együtt voltunk. Egyszerre mondtuk ki a bűvös szót. Szeretlek




Na rem teccik!! Komit kérek. Köcce! Pusz